Az MTA I. O. IB Informatikai Irodalomtudományi Munkabizottsága

Másfél éve alakult meg az MTA I. osztálya Irodalomtudományi Bizottságának Informatikai Irodalomtudományi Munkabizottsága (IIM). A munkabizottság titkárát, Orlovszky Gézát, az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docensét, az irodalomtudomány kandidátusát faggattuk az IIM tevékenységről.

Miért jött létre a Munkabizottság, mi a feladata?

A munkabizottság Horváth Iván kezdeményezésére az MTA Irodalomtudományi Bizottságának a keretében, annak munkabizottságaként alakult másfél évvel ezelőtt. Életre hívását az a belátás indokolta, hogy az utóbbi évtizedben hihetetlen gyorsaságú váltás történt az irodalomtudományi munka technológiájában. A filológus, tudjuk, szöveggel bíbelődik: gondozza, értelmezi, és közben maga is szöveget állít elő. Ez a szöveg-előállítás ma már – még a legkonzervatívabb, a számítógéptől leginkább utálkozók kollégák esetében is – elektronikus formában történik. Ez a drámai váltás, analógból digitálisba, rengeteg gyakorlati és elméleti problémát hoz magával. A munkabizottság elsődleges feladata az, hogy szembenézzen ezzel a kihívással. Egyrészt át kell tekinteni a jelenlegi helyzetet: milyen szerepe van az informatikának az irodalomtörténeti munka során? Milyen erőforrások állnak a kutatás rendelkezésére? Milyen jó és követendő példák mutatkoznak a digitalizálásban előrébb járó országok gyakorlatában? A digitális közeg milyen módon változtatja meg a szövegről alkotott elképzeléseinket?

Másrészt pedig bizonyos mértékig a jövőbe kellene látnunk, és meg kell próbálnunk felvázolni a közeljövő bölcsészeti informatikai trendjeit; vagyis az irodalomtörténészi szakma lehetőségeit és feladatait ezen a területen.
Az első megbeszéléseink nagyrészt azzal teltek, hogy a saját feladatkörünket meghatározzuk. Itt fölvetődtek olyan elképzelések is, hogy szükség volna szabványok kidolgozására elsősorban a tudományos szöveggondozás és az irodalmi adatbázis-építés szabályozására. Egy ilyen munkabizottság azonban – szerencsére – nem hatóság és nincs is felhatalmazása kötelező előírások bevezetésére. A közös viták során tehát elsődleges feladatunkként a tájékozódást és a tájékoztatást jelöltük meg. Ami nem zárja ki azt sem, hogy a későbbiek során esetleg ne készíthetnénk el néhány szakmai javaslatot vagy ne kezdeményezhetnénk bizonyos területeken új szabványok bevezetését.

Jelenleg legjobb tudomásom szerint tizennyolc tagunk van. Azért a bizonytalanság, mivel az induló csapatból időközben néhányan egyéb elfoglaltságra hivatkozva kiszálltak, és helyettük folyamatosan új tagokat hívtunk meg. Kezdetben a találkozásaink során általános kérdésekről, és egyáltalán a magunk elé kitűzendő feladatokról vitatkoztunk. Az első év végére kialakult az a gyakorlat, hogy érdeklődésünknek és ismereteinknek megfelelően szakosodunk bizonyos területekre. A napirenden lévő témakörről általában ketten–hárman készülnek fel alaposabban, és az ő bevezetőjük alapján zajlik a vita.

Hogy lehet ennyi ember munkáját koordinálni? Személyesen tartják a kapcsolatot vagy inkább online intézik az ügyeket?

Mivel önkéntesen, „társadalmi munkában” végzett tevékenységről van szó, nem igazán lenne helyes túlszabályozni a kollégák munkáját. A koordinálás inkább a fontos témakörök közös kiválasztásában nyilvánul meg.
Furcsa módon az a tapasztalatom, hogy minden várakozás ellenére az online kommunikációs csatornák valamiért nem működnek. Sem a levelezőlistánkon, sem a fórumunkon nem folyik igazán aktív eszmecsere. Úgy tűnik, az élő, személyes kommunikáció az igazán inspiráló közeg.

Nem lennék őszinte, ha átütő sikerekről akarnék beszámolni. Valójában jelenleg még az elméleti tájékozódás, a viták fázisában tartunk. Persze, ha valamilyen felkérést vagy megrendelést kapnánk, akkor szívesen elmondanánk a véleményünket például digitalizálási stratégiai kérdésekről. Vagy szívesen adnánk tanácsot olyan intézményeknek, melyek digitalizálási vagy digitális publikációval kapcsolatos pályázatokat írnak ki. Sajnos, tapasztalataink szerint a döntéshozók nem mozognak igazán otthonosan ezekben a kérdésekben, és mintha nem is lennének ennek tudatában.

Mik a terveik a közeli illetve a távolabbi jövőben?

A következő hónapokban időszerű lesz újraszervezni a munkacsoportot olyan logika alapján, hogy a kikristályosodó nagy témakörök mindegyikének jelen legyenek szakértői; olyanok, akik rendelkeznek szabad kapacitásokkal, és szívesen készítenének publikálásra is alkalmas átfogó tanulmányokat a szakterületükről. A távolabbi jövőről, arról, hogy lesz-e szükség a munkánkra, az akadémiai irodalomtudományi bizottság hivatott dönteni.