A digitális kötelespéldányok kérdéséhez

Számtalanszor hallhattuk már a MEK különböző képviselőit arra panaszkodni, hogy hiába készül ma már minden könyv digitálisan, ők ezt nem kaphatják meg, mivel a kiadókat nem kötelezi törvény arra, hogy ezeket a  digitális eredetiket a nemzeti könyvtárnak beszolgáltassák. Valóban jogos, életszerű-e ez a panasz? Vizsgáljuk meg!

11) A digitális kötelespéldány intézménye nem önmagában való jó, ez a könyvtárnak lenne jó: „ingyen" minden különösebb erőfeszítés (szkennelés, OCR, korrektúra) nélkül hozzájutni a digitális eredetihez.

2.) De miért akar a könyvtár hozzájutni a digitális fájlokhoz? Mit akar velük kezdeni?

21) A magyar kultúra megőrzése jegyében őrizheti. Így ha a kiadó megszűnik és a kiadó összes digitális állománya megsemmisül, továbbá a könyv összes példánya is, még azok is, amiket a Nemzeti Könyvtár több őrzési helyen véd és őriz, mondjuk 500 év múlva: akkor is rekonstruálni lehessen a kiadói fájlok alapján az érintett könyveket.

211) Elég életszerűtlenül hangzik. Miért pont ez maradna meg, miért a többi veszne el? Nem beszélve arról, hogy 500 év múlva valószínűleg se gép, se szoftver nem lesz ezekhez a fájlokhoz.

2111) Viszont az 500 év alatt így elég sok könyvtárosnak lehet munkát adni, akiknek az lenne a dolguk, hogy konvertálgassák ezeket a fájlokat.

21111) Nem lenne olcsóbb a könyvet őrizni meg tutira, és ha 500 év múlva annyira kell, akkor majd beszkennelik és OCR-ezik?

22) Na jó, esetleg nem csak őrizné, hanem zártláncú hálózaton keresztül szolgáltatná is. Mondjuk XY egyetemi hallgató, tegyük fel, nem akar vagy nem tud havonta egy Z összeget áldozni pornómagazinokra. A 12*Z+N összeghez képest, amit XY egy évben nem fizet ki a magazinokra illetve egyéb kiadványokra, jóval kedvezőbb egy adott könyvtár (melyben ez a zárt hálózat elérhető) éves használati díja (mondjuk összesen 12*Z+N-Q). Így XY jobban jár, ha a könyvtárt használja.

221) XY tényleg jobban jár valamivel, de a kiadó elég sokat veszít.

2211) Esetleg megoldható lenne, hogy a könyvtár a tényleges felhasználás után fizessen a kiadónak.

22111) Miből lenne erre pénzük a könyvtáraknak? A nemzeti könyvtárt közpénzekből tartják fenn, és állítólag így sem elég a pénz mindarra, amire kellene. Nem beszélve arról, hogy mennyibe kerülne egy ilyen hálózatot kiépíteni és működtetni. A hardver, a szoftver és az ember mind pénzbe kerül!

3.) Minek ez a mohóság? Tényleg annyira fontos, hogy a megőrzésre és kutatási célokra kötelezően beszolgáltatandó papírpéldány mellett digitálisan is meglegyen a nemzeti könyvtárban valami? Az írókat ne kötelezzük-e akkor esetleg arra, hogy a művük összes verzióját kötelezően beszolgáltassák? Filológiai szempontból minden változtatás fontos lehet!

Tanulság

1.) A fájlok digitális megőrzését a kiadóra kell bízni. Ha van egy csöpp kis eszük, nem törlik a régi fájlokat. De az egész az ő ügyük, mivel ők fektették bele a pénzt. Ha mindent törölnek: szívük joga.

2.) A kiadó pénzén létrehozott állományok köztulajdonba vétele (a korlátozott köztulajdonba vétele különösen) ellentétes jelenlegi jogrendszerünk alapelveivel.

3.) A korlátozott köztulajdonba vételen keresztül pedig pénzhez jutni (állami pénzhez a hálózat kiépítésére és működtetésére, valamint az olvasók pénzéhez) szerintem többszörösen kimeríti a lopás fogalmát.

Hivatkozások

• VALUSKA László: Országok rongya! könyvtár a neved, Index, 2009. március 5., csütörtök 10:32, http://index.hu/kultur/klassz/2009/03/05/digkonyvtar/

Ajánlott irodalom

• HOWORKA, Bolesław: A digitális könyvtár és a szerzői jog, összefoglalta DANCS Szabolcs, TMT, 55. évfolyam (2008) 11-12. szám, http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5013&issue_id=499